“Királyok és fejedelmek útján Kolozsvártól Déváig, a Tordai-hasadékkal”

Szakmai beszámoló

Ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola és Váli Vajda János Általános Iskola

HAT-KP-1-2023/1-000406

Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek
2024. 04. 29. – 2024. 05. 02.

A Ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola és a Váli Vajda János Általános Iskola a „Határtalanul! 2023” program keretein belül sikeresen pályázott a külföldi tanulmányi útra. A program célja a szomszédos országok magyarlakta területeinek bejárása, a magyar-magyar kapcsolatok elmélyítése, a külhoni magyarok életének megismerése. A 42 fő tanulóból és 6 fő kísérőből álló iskolai csoportunk 2024. április 29. – 2024. május 2. között valósította meg a pályázatban vállalt programokat.

Előzmények

„ Manapság már nemigen van olyan ember, akit régi szokás szerint vándornak lehetne nevezni. De ha mégis volna, mutatóba egy legalább, vándorútjából az sem hagyná ki Erdélyt bizonyosan. „

/ Tamási Áron /

Amikor elhatároztuk a hatodikos osztályommal, hogy a váliakkal együtt benyújtjuk a pályázatunkat, tudtuk, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket. A váliakkal már korábban is kirándultunk együtt, jó a kapcsolat a két osztály és a két iskola között. Történelemtanárként a sok-sok lehetőség közül ez az út tűnt a legjobbnak, utólag mondhatom, nem csalódtunk.

A programban leírt gyönyörű látnivalók mindegyikét megcsodálhattuk, emellett találkozhattunk Pápay Zoltánnal, beszélgethettünk a Szent Ferenc Alapítvány diákjaival, kapcsolatot teremthettünk az érintett tájegységek magyarságával és erősíthettük az együvé tartozás érzését.

Az utazást megelőzően felkészítő órát is tartottunk, valamint földrajz, magyar irodalom és történelem órákon igyekeztünk minél több előzetes tudást adni Erdélyről. A felkészítő órán az utazóknak összefoglaltam a tudnivalókat, átnéztük a programokat, valamint az utazással kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat ismertettem.

Hazaérkezésünk után témanapot tartottunk, melyen egyrészt a gyerekek kirándulás után készített rajzait állítottuk ki, másrészt osztályonként fényképbemutatóval egybekötött élménybeszámolót tartottunk a barangolo.com oldal segítségével.

A Magyarok Házába június 11-én látogatunk, már nagyon várja a csoport!

A pályázati program részletes ismertetése

 2024. 04. 29.

1. nap

( Vál – Ráckeresztúr – Nagyvárad – Királyhágó – Kalotaszeg –  Torockó)

            Hajnali indulás és hosszú utazás után dél körül érkeztünk a nagyváradi Góbé csárdába, ahol Pápay Zoltán író-helytörténész avatott be minket a magyar őstörténet titkaiba, és készített fel minket az előttünk álló napok élményeire.

Az előadás után idegenvezetőnk segítségével Nagyváradon, a „Pece-parti Párizsban” tettünk városnéző sétát, ahol megcsodáltuk a szecessziós épületeket, az Ady Endre Múzeumot, a színházat és a várat, ahová Szent László királyunkat temették.

Idegenvezetőnk, honismereti vezetőnk Kudor Henriette, tartalmas programot szervezett, fáradtan tértünk vissza a csárdába, ahonnan kis pihenő után indultunk a Királyhágóra, ami Erdély határa. Itt rövid fotószünetet tartottunk.

Következő állomásunk Kalotaszeg volt, ahol a körösfői kirakodóvásárban nézelődtünk, vásárolgattunk.

2024. 04. 30

2. nap

( Torockó – Tordai-hasadék – Tordai sóbánya – Kolozsvár – Torockó )

7.30-kor volt az ébresztő, 8 körül reggeliztünk, ezután mindenki magának készített ebédre szendvicseket, majd elindultunk Tordára, ahol elsőként a Tordai-hasadék várt bennünket. Idegenvezetőnk, Kudor Henriette már a buszban mesélt Szent László csodáiról, természetesen a hasadék létrejöttéről is. Kb. 2 órán keresztül túráztunk, billegtünk függőhidakon a Hesdát-patak felett, kapaszkodtunk láncokba a sziklákon és közben gyönyörködtünk a csodás tájban.

 Kis pihenő után indultunk a közeli Tordai sóbányába, ahol 13 emeletnyit lépcsőztünk lefelé, közben minden emeleten láthattuk a kiásás évét. A bánya magas páratartalma jó hatással van a légzőszervi megbetegedésekre, ezért sokan időznek e helyen. Akinek volt kedve, lemehetett csónakázni a tóhoz, sőt, akár felfelé is megtehette a sokemeletnyi utat. Én többedmagammal inkább a liftet választottam…

 Következő állomásunk „kincses” Kolozsvárott volt, megtekintettük a Szent Mihály templomot, Mátyás király szobrát, a Babes-Bolyai Tudományegyetemet és a Farkas utcai templomot. Utóbbiban érdekes előadást hallgattunk a templom „titkos” asztaláról, ahová az értéktárgyakat rejtették el, ha szükség volt rá.

Nagyon elfáradtunk, így a torockói sétát inkább reggelre halasztottuk. Újabb finom vacsora után mindenki fáradtan tért pihenőre.

2024. 05. 01

3. nap

( Torockó –Nagyenyed – Gyulafehérvár – Vajdahunyad – Déva – Csernakeresztúr )

Reggeli után Torockón sétáltunk a Néprajzi Múzeum nyitásáig. Láttuk a tűzvész után egységes stílusban épült házakat, a rendezett, tiszta utcákat a korán kelő, kedves helybéliekkel. Vásároltunk a kisboltban, válaszolgattunk az érdeklődő kérdésekre. A múzeumban megismerkedtünk Torockó történetével, a helyi népművészettel, és érdeklődve hallgattuk az előadást a már-már elfeledett korabeli életmódról.

Ezután Nagyenyedre utaztunk. A város híres református kollégiumát Bethlen Gábor fejedelem alapította, az intézmény az ő nevét viseli, szobra a kollégium udvarán áll. Épp tanítási szünet volt, így sajnos csak néhány diákkal tudtunk találkozni. Lehetőségünk volt belépni egy olyan osztályba, ahol a korabeli bútorokat és taneszközöket nemcsak láthattuk, de ki is próbálhattuk! Nagyenyed vára és vártemploma a 14. században épült, falán megkoszorúztuk az 1849-es magyarellenes vérengzés áldozatainak emléktábláját.

Nagyenyed után Gyulafehérvárra vezetett utunk. Az Erdélyi Fejedelemség hajdani fővárosában megtekintettük a fejedelmi palota épületét, a püspöki palotát és az érseki székesegyházat, melyben a Hunyadiak síremlékei, Márton Áron püspök sírja, Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem kőszarkofágjai láthatóak. Elborzadva láttuk, hogy a Hunyadiak sírját mennyire megrongálták, összekarcolták, senki sem vigyáz rájuk. Séta után fagyiztunk, vásárolgattunk.

 Mindenki kíváncsi volt Vajdahunyadra, a „Várak királyára”. A kívülről pazar kastély belülről kissé elhanyagolt képet mutatott, de bejárva a termeket így is érezhettük, milyen is lehetett az élet benne. A közös séta után mindenkinek volt lehetősége egy kis egyéni felfedezésre.

Ezután Déván a Böjte Csba nevével fémjelzett, Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott, nehéz sorsú gyerekeknek otthont és családot adó intézménnyel ismerkedtünk, és átadtuk csekély adományunkat. Sajnos a szünet miatt csak néhány gyermekkel találkoztunk.

Mivel maradt még időnk, idegenvezetőnk azt tanácsolta, hogy ha már Déván vagyunk, másszunk fel a várhoz, így másnapra csak egy túra marad: Solymos vára. Láttuk a felvonót a dévai vár felé, de mi gyalog mentünk… Nem vagyunk hegyvidékiek, nagyon-nagyon fárasztó volt a túra, de senki sem adta fel! Fentről csodás volt a kilátás, nézelődés közben persze felidéztük Kőmíves Kelemen történetét.

 Fáradtan értünk Csernakeresztúrra, ahol több helyen voltunk elhelyezve, de mindenki elégedett volt mind a szállással, mind az étkezéssel. Még lefekvés előtt átmentünk a szomszédba egy kutyatenyésztőhöz, ahol kiskutyusokat simogathattunk.

2024. 05. 02

( Csernakeresztúr – Solymos vára – Arad – Ráckeresztúr – Vál )

4. nap

Reggeli után már mindenki rutinosan készítette volna az ebédcsomagját, de most megcsinálták helyettünk, de hogy ne maradjunk munka nélkül, pakolnunk kellett mindent a buszba, hiszen ez volt az utolsó napunk. A három feszített nap után mindenki kissé bágyadtan tekintett fel Solymos várára, ahová meredek kapaszkodó vezetett. Tűzött a nap, porzott az út, sokszor négykézláb mászva, de felértünk. Nem maradtunk sokáig, a vár fala nagyon alacsony, életveszélyes az alatta tátongó mélység.

 Nem volt a programban, de megálltunk Radnán a Mária-kegyhelynél, megtekintettük a templomban II. János Pál pápa szobrát és meghallgattuk a templom csodás történetét.

 Utolsó állomásunk Arad volt. A Tűzoltó-téren a „ Megbékélés parkot” tekintettük meg először, sétáltunk a belvárosban, láttuk a Városházát, az Új Színházat és a Kultúrpalotát is. De mindenki igazából az aradi vértanúk emlékművére volt kíváncsi, ami méltetlan környezetben található, egy focipályát építettek mellé…Mi csendben megemlékeztünk hőseinkről, majd elindultunk hazafelé.

Ráckeresztúrra fél 8-ra értünk, fáradtan, de nagyon jó hangulatban. Elbúcsúztunk a váliaktól, akiket már szinte barátainknak tekinthetünk. Gyönyörű volt ez a négy nap, reméljük, jövőre iskoláinkból újabb csoport is részese lehet Erdély csodáinak!

Fotók a csoportról és a buszról:
Induláskor

Erdélyben:

Köszönjük a Magyar Kormánynak, a Csillagösvény Utazási Irodának, és nem utolsó sorban honismereti vezetőnknek, hogy részesévé válhatott csoportunk e fantasztikus utazásnak, melyre mindig emlékezni fogunk.