- április 27-május 3-ig egy fantasztikus utazáson vehettünk részt!
Első nap átbuszoztunk Ausztrián és Németországon keresztül, majd a német-belga határ közelében Aachenben aludtunk egy hotelben. Útközben irdatlan mennyiségű szélturbinatelepet és napelem mezőt láttunk. Másnap Belgiumon keresztül eljutottunk Franciaországba Calais-ba, ahol kompra szálltunk.
Első ’fish and chips’-ünket a hatalmas tengerjáró kompon ettük. Izgalmas volt a sok emelet, lépcső, lift, rengeteg ember között visszatalálni a buszunkhoz. Hihetetlen élmény volt a fedélzetről végignézni az indulást, a végeláthatalan tengert, s megpillantani a túlparton Dover fehér szikláit! Óráinkat egy órával korábbra állítottuk, s elindultunk első úticélunk felé Canterburybe, ahol a gigantus méretű katedrális teljesen lenyűgözött minket. Jó időbe telt, mire bejártuk, majd szabad program keretében sétáltunk a városban. Mielőtt este elfoglaltuk volna a szállásunkat a Leysdownbeli Harts holiday park mobil home-jaiban, megálltunk egy nagy bevásárlóközpontban, ahol megvettük pár napra előre az elemózsiánkat. Este még lementünk a tengerhez, ahol az apály miatt megszámlálhatatlan mennyiségű csigaház, különleges kagyló, picike rák maradt a fövenyen. Ide szinte minden este lejöttünk.
Kedden Leeds-ben a kastély parkjában kezdtünk. Elképesztő mennyiségű vadkacsa, vadliba volt a bejárhatatlanul hatalmas park területén, amik ráadásul nagyon barátságosak és kíváncsiak voltak, ezért olyan közel jöttek hozzánk, mint máshol a galambok. Még a kiskacsákhoz, kislibákhoz is közel mehettünk! Ahogy sétáltunk a kastélyhoz, a gyönyörű parkban óriási méretű különleges növényeket is láthattunk. A monumentális kastélyt egy tó vette körül. Számtalan csodaszép szobájának a megtekintése jó időbe telt. Miután megnéztük a kastély parkjában található Kutyanyakörv Múzeumot (!), elmentünk a sövénylabirintust és a Grotto-t felfedezni. Ez utóbbi egy kisebb mesterséges barlangrendszer sok érdekességgel a belsejében. Indulásig még a hatalmas várnak megépített játszótéren lehetett mindenhová felmászni, csúszdázni, drótkötélpáyákon menni. A mosdóknál szembesültünk azzal a furcsa és számunkra érthetetlen megoldással, hogy a kézmosáshoz két különböző csap van felszerelve mosdónként. A bal oldaliból csak forró, a jobb oldaliból pedig csak hideg víz folyik.
Leeds-ből Rochester-be utaztunk, ahol megtekintettünk a Guildhall Múzeumban egy helytörténeti kiállítást, s egy börtönhajót, kipróbálhattuk, milyen ügyes kormányosok lennénk, majd a Medway folyóhoz sétáltunk, s a hídról gyönyörködtünk a kilátásban.
Szerdán Londonban fotózkodtunk a Westminster hídon, háttérben a Big Bennel és a Parlamenttel, ill. a másik irányban a London Eye nevű óriáskerékkel. A hídon egy skót dudás teljes hangerővel fújta a nótáját. Igyekeztünk tovább, át a mókusokkal teli St James Parkon a Buckingham Palotához, ahol megnéztük a lovas rendőrökkel kísért őrségváltást. A fúvós zenekar többek között az Indiana Jones film zenéjét és Elton John: I’m still standing c. dalát is lejátszotta.
Miután volt egy kis szabadidő a parkban, a Picadilly Circus nevű téren megnéztük az óriási videós kivetítőket, meg a középen álló ’Eros’ szobrot, majd a Trafalgar téren Nelson admirális magas oszlopon álló szobrát az ellenség ágyúiból öntött termetes oroszlánokkal a talapzata körül, s az ingyenesen látogatható Nemzeti Galériát. A tér szélén álló St Martin-in-the-fields templom alagsorában lévő hangulatos étteremben tudtunk enni, inni. A Covent Garden piacán egy komoly hegedű koncertet adtak épp, amikor arra jártunk, s mindenféle ajándéktárgyat, pólókat vásároltunk. Itt egyébként minden nap utcai művészek, artisták, táncosok, zenészek, zsonglőrök valamelyike tart bemutatót a járókelők ámulatára.
A London Eye-hoz időre mentünk, a jegyek már előre el voltak intézve. Az európai szárazföldön a Budapesten található óriáskerék a legmagasabb a maga 65 méterével. Londonban, a Temze partján pedig egy több, mint 2X magasabb áll, 135 méter (!!) magas, s onnan föntről – ráadásul napfényes időben – élvezhettük a pazar panorámát. Hihetetlen élmény volt!
Londonból kifelé jövet megálltunk Greenwich-nél. Az itt található Királyi Obszervatórium helyi ideje a kiindulási időzóna, amihez a Földön a többi időzóna idejét viszonyítják. A keleti és nyugati féltekék elválasztását jelző vonal, vagyis a kezdő hosszúsági fok, a 0° felett is megálltunk úgy, hogy egyik lábunk a nyugati, másik a keleti féltekét érintette. Szédítő volt belegondolni!
Másnap délelőtt a Scotney-ban található hatalmas, arborétumhoz hasonló, teljes tavaszi virágpompájában viruló parkot, s a hozzá tartozó régi és új kastélyt látogattuk meg. A tulajdonos, amikor megvette az ingatlant, a szigeten álló régi kastélyt direkt rommá alakíttatta, hogy látványosság legyen, s építtetett egy újat a dombtetőre. Miután utód nélkül a harmadik generáció is meghalt, a kastélyt önkéntes munkával tartják fent és üzemeltetik. Senki nem kap fizetést, akár szerelő, kertész, teremőr, vagy bármi más is itt a munkája. Másik érdekesség, hogy egy időben még Margaret és Dennis Tracher is lakott a kastély egyik részében hivatalos albérlőként.
Utunk következő állomása a közvetlenül a tengerparton fekvő Hastings városa volt, ahol két kisebb múzeumot is megtekintettünk. Először a Halász Múzeumot, ahol hajómakettek, fotók, hajós szerszámok, óriási méretű rákok, csigák mellett még egy kiterjesztett szárnyú kitömött albatrosz 2m-es szárnyfesztávjához is hasonlíthattuk a kitárt karunk hosszát. A szomszédos Hajótörött Múzeumban pedig megtudhattuk, hogy létrejöttét egy hollandiai Amszterdam nevű hajó szerencsétlenségének köszönheti. S bár a kiállítás nagy része erről szólt, lehetőségünk volt még itt összehasonlítani a kéz – és lábfejméretünket egy dinóéval, ill. láthattunk egy 4.000 éves nem megkövesedett fatörzset is, ami még Mózes, ill. Tutankhamon idejében kezdett el nőni.
Majd átbuszoztunk Rye-ba egy rövid sétára fel, a kisebb katedrálishoz hasonló templomhoz (Parish Church of St Mary the Virgin) és a várhoz. Rye a hajóiról és a csempészeiről híres, erről olvashattunk a vártoronyban, miután egy igen keskeny csigalépcsőn felmásztunk a kiállításra. Az alagsorában pedig ki lehetett próbálni többek közt pl., hogy milyen nehéz egy kard, mennyi erő kell egy íj meghúzásához, ill. fotózkodni lehetett lovagként, vagy királylányként.
Pénteken elindultunk hazafelé. Miközben soroltunk be Doverben a kompunkhoz, akkor láttuk, hogy 200 sávban (!) lehet a különböző dokkokban álló óriási kompokhoz besorolni. Minden sáv fölött ott volt a sorszáma, s nekünk majdnem az utolsóból kellett a kompra felhajtani a busszal. Bár már ismerős volt minden, mégis nagy élmény volt újra a tengeren lenni! Mivel még délelőtt volt, így a jegyünkért hagyományos angol reggelit kaptunk az innivalónk mellé sült sonkával, tükörtojással, grill kolbásszal, paradicsommal, kenyérrel és paradicsomszószban lévő sült babbal. Nagyon finom volt!
Belgiumban megálltunk egy városnézésre Brugge-ben. Annyi gyönyörű épület található itt, hogy azt se tudtuk, hová nézzünk! Elsétáltunk az itteni Notre Dame-hoz, ami egy csónakázható csatorna partján áll, majd a Szent Vér Templomhoz, ahol állításuk szerint Jézus pár csepp vérét őrzik. Sorunkat kivárva feljutottunk a fent található szokatlanul díszített hangulatos nagy templomba, s a néma csöndben várakozók közül kettesével felmehettünk az oldalhajóban található emelvényre is, ahol kincsként őrzik az ereklyét. Az altemplom megtekintése után szabad program keretében elmentünk a Sör Múzeumba, ettünk óriási méretű hagyományos gofrit, vettünk belga csokikat, s egyéb ajándéktárgyakat, megnéztünk egy vicces gumikacsa boltot, majd este újból Aachenben, már Németországban aludtunk. Másnap több rövidebb megállóval estére értünk fáradtan, de élményekkel gazdagon haza.
