Határtalanul! pályázat – HAT- KP-1-2024/1-001478
Ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola
2025. május 26. – 2. nap
Határokon innen és túl: Erdély szíve dobogni kezd – Egy nap Marosvásárhelyen
A Ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola 7. évfolyamos diákjainak Határtalanul! tanulmányútja Erdélyben, Marosvásárhelyen és Maroskeresztúron a testvériskolánkban.
A második nap hajnalán a nyárádtői reggel csendjét már a várakozás izgalma lengte körül. A gyermekek szemében ott csillogott az újabb felfedezések ígérete, és ezúttal Marosvásárhely tárta ki előttünk kapuit – a kultúra, a közösség, az élmény és az ismeretszerzés színterét.
Kultúrpalota – ahol a művészet tanít és a zene megszólít
Elsőként a város egyik legékesebb gyöngyszemét, a Marosvásárhelyi Kultúrpalotát tekintettük meg. A szecesszió jegyeit magán viselő épület lenyűgöző szépségével és művészi gazdagságával méltó bevezetése volt e tartalmas napnak. A diákok rácsodálkozhattak az üvegablakok finom részleteire, a hangversenyterem arányaira és akusztikájára, a belső terek esztétikai összhangjára – miközben felfedezhették, miként szolgálja a művészet a nemzeti identitás és a közös kulturális örökség megőrzését.
Különleges élmény volt, hogy betekintést nyerhettünk egy szimfonikus zenekar koncertjére való felkészülés folyamatába. A hangszerek próbái, az összehangolt munkafolyamat és a tér betöltése a hangzás erejével mind-mind lenyűgözte a tanulókat. Érezhető volt, ahogyan a zene fokozatosan hatalmába kerítette őket – mintha a hangok finom szövedéke áttörte volna a hétköznapok zaját, és valami mélyebb, nehezebben megfogalmazható érzést ültetett volna beléjük.
Ez az élmény túlmutatott a puszta szemlélődésen: nevelési értéke abban rejlett, hogy közvetlen tapasztalattá tette a zene befogadását, erősítve a tanulók érzelmi intelligenciáját, esztétikai érzékét és kulturális nyitottságát. A művészettörténeti ismeretek, a zene, az irodalom és az építészet itt egyetlen nagy tanító egységgé olvadtak össze – ahogy a hangszerek a zenekarban, úgy ezek az élmények is harmóniába kerültek egymással a tanulás színterén.
Hit, történelem és reflexió
A nap során egy újabb különleges helyszínen tettünk látogatást: megtekintettük Marosvásárhely híres, bizánci stílusban épült ortodox székesegyházát. A templom belső tere lenyűgöző pompával tárult elénk – az aranyozott ikonok, a monumentális freskók és a kupola alatt visszhangzó csend olyan atmoszférát teremtett, amely önmagában is tanító erejű volt. A gyerekek elcsendesedtek, tekintetük a szakrális tér részletein időzött – figyelmükben ott volt a tisztelet, a kíváncsiság és az esztétikai rácsodálkozás egyszerre.
Honismereti vezetőnk e különleges térben rövid, de annál tartalmasabb bemutatót tartott a keleti kereszténység liturgikus világáról. Az énekelt imádság hangjai – az ortodox zenei hagyomány mély, rezgő tónusai – betöltötték a teret. A gyerekek a zene és a szakrális szöveg összefonódásán keresztül bepillantást nyerhettek egy olyan vallási és kulturális hagyományba, amely ritkán szerepel a tantermi mindennapokban. Pedagógiai szempontból e pillanatok nemcsak a vallási toleranciát és a kulturális sokszínűség elfogadását erősítették, hanem zenei nevelési szempontból is mély és hatásos élményt nyújtottak.
A templom csendjéből kilépve újabb, sokkal feszültebb történelmi kérdések tárultak elénk: megtekintettük Avram Iancu szobrát, amely sokak számára a román nemzeti függetlenség szimbóluma, ugyanakkor a magyar közösség kollektív emlékezetében a magyarok elleni gyűlölet és megtorlás jelképévé is vált. Ez a helyszín különösen fontos volt abból a szempontból, hogy a tanulók érzékenyítő, árnyalt történelemszemlélettel találkozhattak. A pedagógusok és vezetőnk segítségével beszélgetés bontakozott ki arról, hogyan alakulhatnak ki eltérő narratívák, miként hat a történelemértelmezés a jelenre, és mi a felelősségünk abban, hogy a múlt sebei ne váljanak újra indulatok forrásává.
Székely Olimpiai Játékok – közösségformáló élménytanulás testvériskolánkban
A nap folytatásában iskolánk tanulói a helyi testvériskola diákjaival együtt vettek részt egy közös sportnapon. Az úgynevezett Székely Olimpiai Játékok jóval többek voltak, mint fizikai kihívások sora – a nevetés, az együttműködés, a csapatszellem, az egymás iránti tisztelet mind-mind jelen voltak. A játékok során fejlődött a tanulók szociális kompetenciája, problémamegoldó és együttműködési készsége, valamint mozgáskultúrája is.
A nap egyik legvidámabb momentuma kétségkívül a kötélhúzó verseny volt, melyben a vendégpedagógusok és a helyi tanárok mérhették össze erejüket – s amely, mint egy jó népmese, döntetlennel zárult. Az efféle interakciók a pedagógiai kapcsolatokat is mélyítik: példaértékűek a tanulók számára, miként lehet versengés közben is őrizni az összetartozás érzését.
Táncház – élő hagyományok az oktatás szolgálatában
A délután a zene és a mozgás örömével telt. Fazakas János néptáncoktató vezetésével a tanulók erdélyi és moldvai táncokat ismerhettek meg – nemcsak lépéseket, hanem kultúrát, történelmet, hagyományt is tanultak. A közös éneklés, a kör és páros táncformák gyakorlása során fejlődött ritmusérzékük, testtudatuk, ugyanakkor szociális érzékenységük és nyitottságuk is. A néptánc nem csupán hagyományőrzés, hanem élményalapú tanulás – a közösségi nevelés, az identitásformálás kiváló eszköze.
Állatkerti ismeretségek – élővilág testközelből
Később a Marosvásárhelyi Állatkert ösvényein sétálva diákjaink nemcsak szórakoztak, de bővíthették biológiai és környezeti ismereteiket is. Megismerhették a veszélyeztetett fajokat, azok élőhelyét, valamint az állatvédelem jelentőségét. Az állatok megfigyelése során a tanulók tapasztalati úton mélyíthették el a természet iránti tiszteletüket, s erősödhetett bennük a fenntarthatóság és az ökológiai felelősségvállalás gondolata.
A vár és a lélek hangja
A nap zárásaként a marosvásárhelyi vár falai közé léptünk be. A középkori erődítmény egykori története, a bástyák meséje és a vártemplom komor csendje különös nyugalmat árasztott. Az orgonakoncert, melyet szerény és mégis felemelő módon hallgattunk végig, szinte átemelte a diákokat egy másik dimenzióba – az emelkedett figyelem, az áhítat és a zene nyelvén megszólaló történelem világába.
A koncert után közösen énekeltük el a Székely himnuszt, méltó lezárásaként e napnak. A hangok egymásba olvadtak, és valami különös, megnevezhetetlen kapocs jött létre – nemcsak időn és téren, hanem ember és ember között. A gyerekek ezen a napon nemcsak tanultak, hanem éreztek, kapcsolódtak, és – talán nem túlzás így mondani – lelki értelemben is gazdagodtak.
