Határtalanul! pályázat – HAT- KP-1-2024/1-001478
Ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola
2025. május 26. – 1. nap
Határokon innen és túl – Időutazás a tanulás szárnyain
A Ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola 7. évfolyamos diákjainak Határtalanul! tanulmányútja Erdélyben
Hajnalban, amikor a nap még félálomban köszöntötte a házunktáját, iskolánk hetedikesei izgatott várakozással szálltak buszra. Nem csupán egy utazás vette kezdetét: egy különös, lelki és szellemi időutazás indult meg, ahol a földrajzi határok átlépésével történelmi és kulturális határokat is magunk mögött hagytunk.
Mert amikor átléptük a magyar-román határt, valójában nem csupán országot váltottunk – időben is hátraléptünk. A múlt századok emlékei tárultak fel előttünk, a valaha volt Osztrák–Magyar Monarchia egykori földjein járva. A zöld dombok és hegyek ölelésében kanyargó út minden kanyarja egy-egy új történetet hozott felszínre, amelyet a tanulók nem tankönyvből, hanem honismereti vezetőnk segítségével az elmúlt századok élő emlékezetéből olvashattak ki.
Arad – A szabadság szelleme
Első állomásunk Arad volt, ahol a történelem nem csupán tananyag, hanem jelenlévő emlékezés. A Szabadság-szobor előtt állva a diákok csendben hallgatták honismereti vezetőnk szavait a 13 aradi vértanúról. A szabadságharc véráldozatáról szóló történet itt elevenedett meg igazán: az addig elvont történelmi esemény személyes és érzelmi tartalommal telt meg. Egy perc néma csenddel adóztunk emléküknek.
A belváros főtere lenyűgöző volt. A neoklasszicista és szecessziós épületek között sétálva a diákok nemcsak a város történelmi rétegeit ismerhették meg, hanem azt is, miként él együtt a múlt és a jelen. A megfigyelés, a reflexió és a közös feldolgozás a történelmi tudás elmélyítését szolgálta – így vált mindez a tanulás élményévé.
Déva – A vár, amely most várt ránk
Második állomásunk Déva volt, ahol a város fölé magasodó vár a magyar mondavilág egyik legismertebb történetét hordozza. A tanulók korábbi tanulmányaikban megismerték Kőmíves Kelemen legendáját, s most végre testközelből láthatták a történet helyszínét. Sajnos a felvonó és a lépcső ideiglenes lezárása miatt a várba való feljutás elmaradt, de ez sem csökkentette a hely szellemiségének erejét.
Pedagógiai szempontból ez a helyszín különösen fontos volt: megmutatta, hogyan kapcsolható össze az irodalmi anyag a történelmi és földrajzi ismeretekkel, miként szövődik össze a tantárgyak közötti integráció. A tanulók nemcsak új ismereteket szereztek, de saját gondolataikat, érzéseiket is megosztották egymással.
Gyulafehérvár – A hit, a hatalom és a kultúra keresztútján
Harmadik állomásunk Gyulafehérvár volt, ahol a történelem szinte tapintható. A belváros patinás épületei között sétálva, a tanulók megismerkedtek Erdély egyik legfontosabb szellemi és vallási központjával. A püspöki székesegyház – a gyulafehérvári bazilika – falai között századok emlékezete szólalt meg.
A templom, ahol Hunyadi János sírja is megtalálható, kiváló alkalmat adott arra, hogy az oktatás interdiszciplináris módon valósuljon meg: történelem, művészettörténet, irodalom és vallási ismeretek találkoztak ezen a szakrális helyen. A tanulók itt megtapasztalhatták, milyen mély és gazdag az a kulturális örökség, amelynek részesei vagyunk – s milyen felelősség azt megőrizni, továbbadni.
Tanulás határok nélkül
A Határtalanul! program célja túlmutat az egyszerű tanulmányúton. Lehetőséget ad arra, hogy a diákok identitásuk megerősítése mellett közvetlen tapasztalatokat szerezzenek a külhoni magyarság életéről, értékeiről és kihívásairól. A pedagógiai program szerves részeként feldolgozott út során a tanulók nem csupán tanultak, de érzékenyebbé váltak a történelmi, társadalmi és kulturális kérdések iránt.
Együtt tanultunk – nemcsak a tanároktól, hanem egymástól is. A közös élmények, a megosztott gondolatok, a felmerülő kérdések mind hozzájárultak ahhoz, hogy a tanulás élménnyé, az élmény tudássá váljon.
Mert a tanulás valóban határtalan – csak a kíváncsiság, a nyitottság és a közös gondolkodás szabhat neki irányt.
A koraesti órákban elfoglalhattuk szállásunkat Nyárádtőn, ahol a nap végén – a hosszú út és a tartalmas program után – együtt vacsorázhattunk a váli tanulókkal. Ez a közös étkezés nem csupán testi felüdülést nyújtott, hanem lehetőséget adott az ismerkedésre, a barátságok első magvainak elhintésére. A közös vacsora során a gyerekek már nem két külön iskolaként, hanem egy közösségként ültek asztalhoz – egy közösségként, amelynek tagjai közös élményeket, közös értékeket, közös múltat és közös jövőt osztanak meg egymással.
