„Ki múltját feledé, jövőjét veszti el, de ki gyökereiből tápláltatik, szárnyakat nyer.” Ez az örökérvényű gondolat határozta meg a Ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola falai között megrendezett nemzetközi szakmai diskurzus alaphangulatát. A konferencia központi témája, az „Innovatív Iskola”, nem csupán a technológiai fejlődésre, hanem a pedagógiai módszertan megújulására és a közösségi összetartozás erősítésére fókuszált.
A rendezvény nyitányaként a Kótafa Egyesület hagyományőrző műsora varázsolta el a közönséget. A „népdal virágaiból” összeállított csokor a Mezőföld népi világának legszebb darabjait vonultatta fel, emlékeztetve a jelenlévőket arra, hogy minden modern pedagógiai törekvésnek szilárd alapját kell, hogy képezze a nemzeti örökség és a helyi kultúra ismerete.
A konferencia rangját emelte a neves vendégek és döntéshozók jelenléte. Tessely Zoltán országgyűlési képviselő köszöntőjében az elmúlt évek oktatáspolitikai eredményeit összegezte, különös tekintettel a ráckeresztúri fejlesztésekre, amelyek az intézmény infrastrukturális és szakmai megújulását szolgálták.
Kiss Dávid, az Oktatási Hivatal Elnöki Kabinetének főosztályvezetője nemzetpolitikai kontextusba helyezte a szakmai munkát. Kiemelte, hogy a Kárpát-medencei magyarsággal való kapcsolattartás nem csupán érzelmi kérdés, hanem stratégiai fontosságú feladat, amelyben az oktatási intézményeknek kulcsszerepük van. Hasonló gondolatmenetet folytatott Kalamán Ferencné, a Dunaújvárosi Tankerületi Központ igazgatója is, aki az intézmények szakmaiságát, minőségi munkáját és annak fontosságát emelte ki.
A határon túli magyar pedagógustársadalom képviseletében Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szólalt fel a Kárpát-medencei pedagógus szervezetek nevében. Beszédében rámutatott: az ilyen típusú konferenciák hídként kötik össze a Kárpát-medence magyarságát: a pedagógusokat, a szülőket és a diákokat.
Deák Lajosné, a székesfehérvári Nemzetpolitikai Tanács tanácsnok asszonya és Östör Annamária önkormányzati képviselő asszony a mindennapi nemzetben való gondolkodás jelentőségét és az azzal járó feladatokat mutatták be. Külön kiemelte Östör Annamária a székesfehérvári Mathias Corvinus Collegium (MCC) tehetséggondozó munkáját, amely példaértékű modellként szolgálhat a Kárpát-medencei oktatási-nevelési innovatív fejlesztésekben.
A konferencia egyik legünnepélyesebb pillanata a háromoldalú együttműködési megállapodás aláírása volt. Kalamán Ferencné tankerületi igazgató asszony, Sziveri Béla, a temerini Kókai Imre Általános Iskola igazgatója és Fux István, a ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója kézjegyükkel látták el azt a dokumentumot, amely erősíti az intézmények közötti oktatási-nevelési célok kibontakoztatását, a tudásmegosztást és a határon túli intézmények hálózatosodását.
A plenáris részt követően a szakmai munka 2026-ban is magas színvonalú szekciókban folytatódott:
- Nemzetpolitika és összetartozás: Deák Lajosné bemutatta Székesfehérvár szerepvállalását a külhoni magyar közösségek támogatásában, rávilágítva a nemzeti összetartozás gyakorlati megvalósulására.
- Prevenció és biztonság: Téglásy Kristóf, a székesfehérvári MCC stratégiai igazgatója az iskolai drogprevenció jövőjéről beszélt, hangsúlyozva a megelőzés és a világos normák koherens rendszerét.
- Digitális honismereti projekt: Dienesné Zsebi Regina (Ráckeresztúr) bemutatta, hogyan integrálható a digitális eszközhasználat a helyi értékek és az épített örökség megismerésébe.
- Digitális jólét: Erdélyi Lenke és Banyac Krisztina (Temerin) a szülők szerepét hangsúlyozták a gyermekek egészséges digitális fejlődésének támogatásában.
- Tehetséggondozás: Detre Zsuzsa (Teleki Blanka Gimnázium) „Tehetségutak” című előadásában konkrét példákon keresztül igazolta a pedagógiai felismerés és gondozás megtérülését, míg Kutasi Nikolett és Pálinkásné Tehenes-Varga Mária (Fejér Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat) „A tehetségen túl ki vagyok én?” címmel művészetterápiás workshopot tartott.
- Gyermekvédelem: Pötör-Baki Tünde (Mosoly Óvoda) az óvodai jelzőrendszer fontosságát és a korai felismerés hatékonyságát elemezte.
- Élményalapú művészet: Bartha Csilla és Pitó Erika (Maroskeresztúr) interaktív zeneórával, míg Erdélyi Éva (Teleki Blanka Gimnázium) a „Zene-játék” módszertanával mutatta be a mozgás és a ritmus integrálását a pedagógiába.
- Inkluzív szemlélet és esélyteremtés: Máthé-Tóth Magdolna előadása „iránytűt” adott a pedagógusok kezébe a kiemelt figyelmet igénylő – BTMN-es, ADHD-s és autizmus spektrumzavarral élő – gyermekek integrált oktatásához. A szekció rávilágított, hogy az integráció nem csupán módszer, hanem olyan szemléletmód, amely a diagnózisok ismeretétől a konkrét tanulásmódszertani trükkökig segíti a mindennapi nevelőmunkát.
- Hagyomány és fejlesztés: Erdélyi Lenke és Banyac Krisztina (Temerin) előadásukban a vajdasági táncházmozgalom gyökereitől vezették el a hallgatóságot a népi játékok pedagógiai szerepéig. Rávilágítottak, hogy a népi kultúra a mai generációk számára is a leghatékonyabb fejlesztő eszköz az iskolaérettség és az identitás kialakulásában.
A 2026-os konferencia konklúziója szerint az „Innovatív Iskola” nem csupán az eszközökről, hanem a szemléletről szól. Az igazi fejlődés ott kezdődik, ahol a pedagógus képes a múlt értékeit (a gyökereket) átültetni a jövő nyelvezetére, ezzel adva „szárnyakat” a rábízott gyermekeknek.
A ráckeresztúri tudásmegosztó konferencia bebizonyította, hogy a szakmai precizitás és a Kárpát-medencei összefogás képes olyan szellemi műhelyt teremteni, amely büszke a múltjára, de bátran néz szembe a 21. század kihívásaival, biztosítva a magyarság megmaradását az oktatás és a nevelés erejével.
