Kedves Ráckeresztúr Közössége!
Ma Takács Gyula „Mint csillag ül” című versét hozzuk mellé. Ez a gyönyörű költemény azért különösen szép, mert a csillagok tiszta ragyogásán keresztül mutatja meg a remény örök fényét—azt, amely bennünk él, és amelyet ilyenkor, Advent idején még inkább megtalálhatunk egymás tekintetében, szavában, jelenlétében.
Kívánjuk, hogy ez a nap, ez az apró, ünnepi ablaknyitás, és a vers üzenete is hozzon békét minden ráckeresztúri otthonba, és erősítse közösségünk összetartó erejét.
Áldott Adventet kívánunk mindenkinek!
Takáts Gyula: Mint csillag ül
Pirosat rikoltott a szép kakas,
s a menny hálója széthasadt.
Rubin hangok közt hófehér havat
szitál a tündöklő magas.
December ez már… Vándorol az év…
Egy gólya áll a kertben árván,
fehér pólyával törött szárnyán,
s tenger vizéről álmodik szegény.
Csak néz… Elindul, s merev szárnya,
mint toll piros tintába mártva,
egy verset ír a tiszta hóba,
amíg beér az istállóba.
Megáll, és mintha napfény volna,
a jászolból rásüt a szalma,
s karácsony párás, szép tehén-szeme,
mint csillag ül december térdire.
További ablakok ITT megtekinthetők.
