Világító ádventi ablakok Ráckeresztúron

December 11-én, amikor iskolánk az Ádvent 11. ablakát megnyitja egyben újabb fényt engedünk Advent csendes, reményt hozó időszakába. Minden apró láng emlékeztet minket arra, hogy a várakozás nem csupán türelem, hanem a szív lassú megtelé­se a jó szándékkal, a békével és az egymás felé fordulással.

      Ma Takács Gyula „Mint csillag ül” című versét hozzuk mellé. Ez a gyönyörű költemény azért különösen szép, mert a csillagok tiszta ragyogásán keresztül mutatja meg a remény örök fényét—azt, amely bennünk él, és amelyet ilyenkor,               Advent idején még inkább megtalálhatunk egymás tekintetében, szavában, jelenlétében.

     Kívánjuk, hogy ez a nap, ez az apró, ünnepi ablaknyitás, és a vers üzenete is hozzon békét minden ráckeresztúri otthonba, és erősítse közösségünk összetartó erejét.

     Áldott Adventet kívánunk mindenkinek!

 

Takáts Gyula: Mint csillag ül

 

Pirosat rikoltott a szép kakas,

s a menny hálója széthasadt.

Rubin hangok közt hófehér havat

szitál a tündöklő magas.

 

December ez már… Vándorol az év…

Egy gólya áll a kertben árván,

fehér pólyával törött szárnyán,

s tenger vizéről álmodik szegény.

 

Csak néz… Elindul, s merev szárnya,

mint toll piros tintába mártva,

egy verset ír a tiszta hóba,

amíg beér az istállóba.

 

Megáll, és mintha napfény volna,

a jászolból rásüt a szalma,

s karácsony párás, szép tehén-szeme,

mint csillag ül december térdire.

További ablakok ITT megtekinthetők.